A cukorrépa termesztése

A cukorrépa termesztése

Jellegéből adódóan a cukorrépa egyike a legnagyobb vízigénnyel rendelkező haszonnövényeinknek. A cukorrépa termesztése során a vízmennyiség biztosítása olyannyira fontos pont, hogy már az elővetemény megválasztásánál is érdemes figyelembe venni. Ideális esetben a cukorrépa előveteménye olyan növény, ami csak kisebb mértékben használja el a talajban található természetes nedvességet. A cukorrépa más szempontok miatt is érzékeny az előveteményre. Fontos tudni, hogy ideális esetben legalább négy-öt év telik a vetésforgóban, mire ugyanazon a területen újra cukorrépát termesztünk. Ennek egyik oka a répa-fonálféreg elszaporodása, ami jelentős károkat okozhat a hozamban.

 

Az elővetemény megválasztásánál fontos szempontként kell kezelnünk a talaj tápanyag-egyensúlyát. Kerülni kell azoknak az előveteményeknek az ültetését, amelyek önmaguk növelik a talaj nitrogénkészletét. Ilyen növények a különböző hüvelyesek és pillangósok. Hasonlóképpen kerülni kell azoknak az előveteményeknek az ültetését is, amelyek jelentős mértékben kiürítik a talaj kálium forrásait. Ilyen növény például a burgonya. Megfelelő és jól megtervezett trágyázással lehet segíteni a káliumhiány okozta problémán, mégis ajánlott az elővetemény megválasztásánál ezt is figyelembe venni.

 

A cukorrépa igényli az alapos és időben elvégzett talajmunkákat, ezért az elővetemény megválasztásánál azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nyári betakarítású növényt válasszunk. Így elegendő idő áll rendelkezésre, hogy az őszi talajmunkálatokat elvégezzük.

 

A szakirodalom általában kétféle vetésforgót ajánl a cukorrépa termesztését megelőző időszakra. Az egyik ajánlás a kalászos-kalászos-cukorrépa sorrend, amely abban az esetben jelenthet tökéletes választást, ha a terület jelentős mértékben gyomosodik. A másik ajánlás a borsó-őszi búza-cukorrépa forgó, amely a tápanyag- és vízfelhasználás tekintetében jelent optimális választást.

 

A cukorrépa tápanyagszükséglete

Mivel a cukorrépa hatalmas méretű gyökérrel rendelkezik, ennek kineveléséhez jelentős mennyiségű tápanyagra van szüksége. A cukorrépa kifejezetten érzékeny a megfelelő tápanyagmennyiségre, ezért a termesztés során a répa növekedésének szakaszaiban megfelelő mennyiséget kell biztosítani a számára. Oda kell figyelni arra, hogy a tenyészidőszak megfelelő periódusaiban a kijuttatott tápanyag felvehető formában legyen jelen a talajban, de a tápanyagellátás semmilyen minőségi romlást ne idézhessen elő. Tulajdonképpen ki lehet jelenteni, hogy a cukorrépa az egyik olyan haszonnövényünk, amelynek a trágyázása a legösszetettebb és legtöbb odafigyelést igényli. Amennyiben jól ellátjuk ezt a feladatot, jelentősen növekszik a cukorrépa termésbiztonsága, ellenállóbbá válik a betegségekkel szemben, ráadásul a megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagoknak köszönhetően még a szárazságot is jobban viseli.

 

Átlagos talajminőség esetén a foszfor- és káliumtartalmú trágyákat ősszel kell kijuttatni egy adagban, a nitrogén egyharmadát ősszel, kétharmadát pedig tavasszal. A nitrogénellátás mennyiségét az alapján kell meghatározni, hogy a terület milyen előveteményekkel rendelkezett, volt-e istállótrágyázás és minden időszakokban történt, illetve milyen a termőtalaj alapvető tápanyag ellátottsága.

 

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a cukorrépa jelentős mennyiségű kalciumot igényel és használ fel a növekedése során. Ennek a pótlása fontos, ha szép terménymennyiséget szeretnénk elérni. Természetesen a mésztrágyázás során figyelembe kell vennünk annak az alapvető tulajdonságát, miszerint a csapadékkal együtt a talaj mélyebb rétegeibe szivárog, ezért ajánlott az alapművelés során a talaj tetejére szórni és néhány centiméter mélyen bedolgozni a termőrétegbe. A mész, illetve kalcium ellátásnak köszönhetően növekszik a gyökérképzés képessége, emellett a növény könnyebben felveszi a többi tápanyagot a talajból.

 

Nem szabad megfeledkezni a mikroelemekről sem, amelyek szintén szükségesek a gyökérképzés folyamatban. Kiemelkedő jelentőséggel bír a bór, amely nélkül elképzelhetetlen a szénhidrátok rendes képzése, de a vas-, réz-, mangán- és cinkellátás is fontos.