A Szója

A Szója

Gyommentes szójatermesztés

 

Akár az átlagos állami támogatás kétszereséhez is hozzájuthatnak a termelők, ha szója kerül a földbe. A világ egyik legnépszerűbb vetett növényét az ezredfordulóra sikerült Magyarországon is versenyhelyzetbe hozni, hiszen a napraforgóhoz és repcéhez hasonlóan rendkívül jól profitáló növényről beszélünk.

Mégis miért szükséges ilyen aktív és jól szervezett támogatási rendszer, ha bőséges terméssel szolgál a szója? Mert nem mindegy, hogy hol és hogyan termesztjük, a speciális talaj- és vízigényét a legtöbb szántóterület nem tudja kielégíteni. Azonban a megfelelő környezeti tényezőket is csak szakszerű technológiával lehet a termésmennyiség javára fordítani. A talajelőkészítés és tápanyagpótlás mellett a szójatermesztés kulcsmomentuma még a gyomirtás – és, talán ez a legkritikusabb.

 

 

Ezért kell odafigyelni a gyomirtásra

 

Tolna megye vetésterülete kitűnő feltételeket kínál a szójatermesztéshez. Megfelelő szakértelem nélkül azonban még ez a víz- és tápanyag gazdag termőtalaj sem biztosítja a magas hozamot. A napraforgóhoz hasonlóan a szója kezdeti gyomelnyomó képessége rendkívül gyenge – így a hektármennyiségtől függetlenül bármelyik termelő megérezheti a terméskiesést, ha ebben az időszakban nem védi meg a gyomoktól a szóját. Hetekbe telik, amíg megfelelő nagyságú leveleket fejleszt ki ahhoz, hogy betakarja a talaj, így megakadályozva a dudva szaporodását. A gondos termelő erre mindig odafigyel. Egyébként betakarításkor is nehézséget okoz a gazos termény, tehát a termesztés teljes folyamatában őriznünk kell a szója gyommentességét.

Valójában nemcsak az egyre népszerűbb szója a gyenge, sajnos, igen erős a dudvákkal kell megküzdeni a termelőknek. Még a szakembereknek is fejtörést okoz a hatékony gyomirtás és növényvédelem. Vajon miért? A gyom flórája szinte minden talajmélységben megtalálható, ezért, ha ha nem gyommentesítünk időben, a szójának ez állandó és intenzív küzdelmet jelentene a vízért és tápanyagokért. A magról kelők mellett az évelő egy- és kétszikűek is veszélyeztetik a termésmennyiségünket, tehát teljes körű és változatos fellépés szükséges. Ráadásul igen szűk az engedélyezett hatóanyagok száma, vetés után-kelés előtt csupán 7, kelés után pedig csak 3 típus közül választhatunk. Ez jelentősen szűkíti a szójatermesztésbe fogó gazdák mozgásterét.

 

 

A szója gyomnövényei

 

Komplex fellépés szükséges a szója gyomnövényeivel szemben, méghozzá a vegetáció teljes idején. A változatos gyomfaunában a parlagfű és a fehér libatop a viaszos levele miatt az egyik legnagyobb kihívás, de a magról kelők és évelők is jelen vannak a szójával vetett területeken. A kakaslábfű, a muharfélék és a vadköles a legismertebb egyszikű gyomok, az évelő típusból pedig a fenyércirokkal találkozhatunk leggyakrabban a termőföldeken. Ezeknek az irtását menet közben kell elvégezni, és a tapasztalt termesztők azt ajánlják, ne vonjuk össze a kétszikűek eltávolításával. Az évelő kétszikűeket a csattanó maszlag és a selyemmályva képviselik, de a libatopfélékkel, disznóparéjfélékkel, szulákfélékkel és szerbtövis fajokkal is meg kell vívnunk, hogy a szójatábla tisztaságával is fokozhassuk a terményt.

 

 

Kezdjük az elővetemény gyomirtásával

 

Sokan elfelejtik, hogy a gyomirtás önmagában nem elegendő művelet a jól profitáló szójamennyiséghez. Ha erre hagyatkozunk, és kihagyjuk a megfelelő talajelőkészítést és megmunkálást, valamint nem figyelünk oda a szójavetés egyöntetű kikelésére, szintén kockáztatjuk a betakarítás mértékét.

A többi felénk honos olajnövénnyel szemben a szója kifejezetten érzékeny az előveteményekre. Kerüljük a napraforgót, a dohányt, a szántóföldi zöldségeket és a pillangósokat, mert ezek igazi tápanyagelszívók és a talaj későbbi minőségére erősen kihatnak. A fajták mellett lényeges az elővetemények növényvédelme is. A kalászosokat és a kukoricát hatékonyan gyomirtózhatjuk, így a vetésforgóval utána érkező szójának is tiszta talajt biztosítunk. Egyes kétszikűekkel szemben még mindig nem tudunk eredményesen fellépni, a mezei acattal vagy szulákfélékkel terített földeket nem érdemes szójával bevetni. Ha jól választunk területet a kultúrának, akkor szinte biztosítottuk a produktív termesztést is.

 

 

Az alapkezelés jó alapozás

 

Vetéskor is adjunk megfelelő védelmet a szójának, ekkor a felszíni rétegben található gyomok csírázását előzhetjük meg. Ajánlatos ebben az esetben kombinálni a hatóanyagokat, hogy komplex kezelést nyújtsunk. Hogy jól induljon a szójatermesztés, az alapkezeléshez csapadékra is szükségünk van. Mi történik, ha a gyomirtózás napján, vagy az azt követő időszakban nem esik eső? A hatóanyagok később is hatnak, igaz, hogy veszítenek az eredményességükből, de még ekkor is látványosan segítik a termesztést. Például a mélyebb rétegekből csírázó gyomok még a megkésett felszíni gyomirtással is megközelítőleg egy időben kelnek ki, vagyis így hatékonyabban léphetük fel ellenük.

A mélyebben elhelyezkedő gyomokat későbbi időszakban kell kezelnünk, mint a sekély rétegekbe kerülő dudvát. Az évelő egy- és kétszikűeknél azonban minden késleltetett lépés csökkenti a hatékonyságot. A szójatermésre legveszélyesebb fajok nem véletlenül közülük kerülnek ki, ilyen például a parlagfű. Az egyéves egyszikűeket 1-3 leveles, míg a kétszikű társaikat 2-4 valódi lombleveles állapotukban irtsuk ki. A gyomok ellenálló képessége ekkor a legkisebb.

 

 

Kevesebb kártevő, nagyobb terméshozam

 

2015-ben 70 ezer hektár fölé emelkedett a szójaterületek nagysága Magyarországon, ami szinte a kétszerese a korábbi átlagnak. Várhatóan továbbnő ennek a kultúrának a népszerűsége, ezzel párhuzamosan a szakma igyekszik optimalizálni a terménymennyiséget is. A termesztés egyik lényeges pontja a gyomirtás, de a kártevők elleni védelem is kihat a hozamra. A rovarok és gombák hatástalanítása azért összetettebb, mint a gazirtás, mert a folyamat szinte egyáltalán nem tervezhető, és az időjárás is növelheti az általuk okozott bajt. A kár észlelésével pedig már szinte megkésett a fellépés.

A közönséges takácsatka a szója egyik leggyakoribb rovarkártevője, de a fésűslábú viráglégy, a gyapottok-bagolylepke, valamint a bogáncslepke is hatalmas gondot okozhat. Gyakoriak a távoli vidékekről származó rovarok, például az Etiópiában őshonos zöld vándorpoloska, amely az éghajlat változással szóródhatott szét a világban. Külön nehézséget okoz, hogy a nem őshonos fajtákkal szemben még nincs kidolgozott hatékony védekezés – ezért különösen veszélyesek a szójatermesztésre, érdemes gondosan odafigyelni a megelőzésre!